Megszilárdulási fokozatok az írásban
Rudolf Pophal neurobiológus grafológiai munkássága elsősorban az agyműködés és a kézírás kapcsolatának vizsgálatára irányult. Elméletében a serkentés és gátlás összjátékának a grafikum szintjén való megnyilvánulását vizsgálta.
Az agyi központok közül a pallidum, a striátum és az agykéreg vesz részt a mozgás irányításában. Az agytörzsnek két fő funkciója van az írás folyamán: a pallidum gátolatlan, féktelen mozgást hoz létre, ezzel szemben a striátum fékezi, és gátolja az erős impulzusokat.
A két hatás kiegyenlítődése révén jön létre a szubkortikális írás.
Az agykéreg által vezérelt írásokat kortikális írásnak nevezte el. A vonal feszültsége alapján a kézírásokat az alábbi kategóriák szerint csoportosította:
I. feszültségi fok: pallidum írás. Az íráskép megformálatlan, ingatag, elhanyagolt formák jellemzik, rugalmatlan, féktelen.
II. feszültségi fok: szubkortikális írás. Az írásban a pallidum és a striátum is részt vesz. Gyenge a megszilárdulás, az írás rugalmas, kerekített, ritmusos, könnyed.
III. feszültségi fok: kortikális írás. Az írásban a pallidum, a striátum és a kortex egyformán részt vesz. Közepes megszilárdulás. Szilárd, határozott formák, dinamizmus jellemzi az írást.
IV./a feszültségi fok: kortikális írás. Az írásban a pallidum, a striátum és a kortex is részt vesz, de a kortex hatás az uralkodó. Erősödő megszilárdulás. Feszült, rugalmatlan, monoton és merev az íráskép.
IV./b feszültségi fok: striátum írás. Az írásban a striátum hatás az uralkodó. Erős megszilárdulás. Az írás rosszul koordinált, dinamikátlan, merev formatartás jellemzi.
V. feszültségi fok: pallidum írás. az erős pallidum hatás miatt a striátum és a kortex elvesztette irányító szerepét. Túl erős megszilárdulás. Az íráskép széteső, reszkető, szöges, görcsös.
